Nehéz volt összeállítani a listát a teljesség igénye nélkül, mivel csak azok kaptak helyet melyek egyrészt pc-re is megjelentek, másodrészről miket ki is játszottam. Szerepelnek oly játékok is melyek szerényebb lelkesedésű kritikai visszhangot kaptak, ám engem valamely oknál fogva mégis megragadtak. Jöjjön hát a lista azokról a játékokról mik a legnagyobb hatást gyakorolták rám a zsáneren bellül, elsőnek a top 10-el:

1. SILENT HILL 3.

  A Komani híres játék sorozatának harmadik része volt az első Silent Hill játék amit kipróbáltam. Az ok egyszerű amiért a lista élére tettem ezt a gyöngyszemet: tökéletesre csiszolt hangulat, designe, zene és történet. Egész életre meghatározó hatással volt rám mikor először merültem el Silent Hill városának sötét világában, Akira Yamaoka felejthetetlen dallamainak kíséretében. Az a zavarba ejtően magas művészi hozzáállás ami az alkotók keze nyomát jelezte szinte mozifilmes varázslattá emelte fel a játékot. A rozsda marrta vörös színek álltal pokollá festett termek, s folyosók, vagy a kopogó hangok és zajok melyek után megfordultál a szobádban, mind hozzá járultak a nehezen felejthető élményhez

.A történet a sorozat első részének egyenes águ folytatása, és ennél több spoilert nem is írnék le a tartalmat illetően. Egy olyan maradandó nyomasztó élmény a játék amit minden embernek legalább egyszer át kell élnie az életében. Számomra ez a játék mutatta meg a legjobban az összes valaha látott médium közül, hogy mennyire is lehet a művészi önkifejezés eszköze a horror. A valaha készült legnemesebb darabnak tartom a műfajon bellül, legyen szó filmről vagy játékról egyaránt. Aki még nem próbálta annak csak ajánlani tudom, mert ennél jobbat véleményem szerint nem fog találni a piacon, ha igényes borzongásra vágyik.

Egy tökéletes hangulat montázs a játékhoz:

2. BioShock

  A második helyen sokat gondolkodtam, de végül a System Shock alkotóinak vízalatti város ópuszát választottam, mert ebben a játékban is megvan az a bizonyos plussz amiért érdemes újra és újra elővenni. Kezdhetném a tökéletes art deco vizualitással, vagy a szürreális elemek felsorakoztatásával, de összegezhetném annyival is hogy egy művészeti remekmű minden négyzetmétere Rapture városának. Akárcsak a Silent Hill 3 esetében, úgy itt is nagy hangsúlyt fektettek az alkotók az univerzum megalkotására. Egy élő és lélegző, szebb napokat is látott, letűnt korok temetője a játék színhelye, hol magnó szalagok és napló bejegyzések segítségével merülünk el a világ történelmében. Van főszereplő, és van történet is, mégis a középpontban a város szerepel maga.

 Az akciódús játékmenet teret enged a nézelődésnek is, így gondosan elmerülhetünk a város építészetének csodálatába illetve a történelem felgöngyölítésébe egyaránt. Személy szerint kevés helyre költöznék szívesebben mint Rapture City-be, mert annyira tökéletes és idillisztikus társadalom romjai közt mászkálunk. Összegezve: a történet grandiózus, a zene a megelevenedett 20-as évek jazz-es, blues-os világa, a képi világ pedig valahol a steam punk, és az art deco stílus irányzat között mozog. Nagyon groteszk, nagyon szürreális, és varázslatosan nyomasztó. Kihagyhatatlan élménynek tartom ezt is, akármilyen játék stílus szerelmese vagy. Ez a játék maga a puritán igényesség és minőség magasan abszolvált manifesztációja. Nem lehet elmenni mellette, és legalább egyszer az életben le kell merülni Rapture városába hogy átélhesd ezt a mesés csodát.

Kedvcsináló előzetes:

3. SILENT HILL 2 Director's Cut

 A sorozat leghíresebb darabja méltán vált kultikussá a műfaj szerelmeseinek körében. Van valami melankólikusan gyönyörű főszereplőnk belső poklának feltérképezésében. Történet terén a legerősebb Silent Hill játékkal van dolgunk, lassan felépített, komótosan kibontakozó katarzissal a végén megtámogatott dráma ez az alkotás. Akárcsak a Silent Hill 3-ban úgy itt is megjelennek a sorozat védjegyévé nemesedett toposzok: A főszereplő saját kínjainak és múltjának egyéni szörny manifesztációi, szürreális karakterek, ködbe burkolódzó város, ismétlődő helyszínek mint a kórház, vagy az iskola, fejtörők és nyomasztó folyosók.

Ez volt az első igazi lépés a sorozatban a művészi ábrázolás magasabb szintre emelése terén, sokkal személyesebb, vizuálisan egységesebb és mélyebb karakter drámával operáló rész lett mint az első. Az univerzum nőtt egy nagyot és lefektette az alapokat miket később a további folytatások követtek. Bár a történet terén személyes kedvencem ez a rész, megvalósításában még nincs benne annyi vizuális bátorság mint ami a harmadik részben éri el a csúcspontot. Ennek ellenére saját korát előzte meg a játék mint narratív mint játékmeneti aspektusból.

Ugyancsak kitörölhetetlen emlék a játék, mi olyan űrt hagy bennünk a végigjátszást követően mit nem fog tudni más játék pótolni. Újra visszavágyunk majd Silent Hill városába, egy olyan helyre ahol békét lelhet bolyongó lelkünk. Ahogy a játék emblematikus mondata is hangzik: "In my restless dream, i see that town"

Egy hangulat montázzsal bátorítanék mindenkit aki még nem játszott vele:

4. SILENT HILL 4 The Room

  Nehéz erről a játékról írni, mert negatív visszhangja volt mind a sajtóban, mind a rajongók körében egyaránt. Én mégis a valaha alkotott egyik legcsodálatosabb játéknak tartom. Egy olyan tapasztalatnak, ami semmihez sem fogható. Már említettem hogy a Silent Hill sorozat a második résszel elindult egy nagyon erős művészi vonalon az ábrázolás tekintetében, és ez csak erősen fokozódott a harmadik részre. A negyedik rész ennek a tendenciának a kaotikus korlátokat nem ismerő kiteljesedése. Konkrétan annyira pszichedelikus és szürreális a látványvilág mint egy David Lynch filmben.

Egyszerre klausztrofób és bágyadtan nyomasztó. A sorozat védjegyévé vált virtuóz kamera állások, és ábrázolás mód olyan esszenciális élménnyé teszi a játékot Yamaoka felejthetetlen zenéjével ami valamilyen szempontból szinte fokozhatatlan. Ezt a részt tartom a legművészibbnek, már már ha létezik ilyen, talán túl művészinek. Ezért is bukott nagyot a játék, mert nem találta meg a közönségét. Pedig egy hihetetlen igényes, gondosan megírt műremekről van szó. Egyben a sorozat utolsó saját szellemiségéhez hű darabjáról beszélünk. Bizonyos szempontból elérték a csúcsot, és ezt utána hanyatlás követte.( Homecoming)

A játék nem a sötétség, hanem inkább a szürke ezer árnyalatával borzongat. Van valami degenerált és egyszerre gyönyörű minden szegletében. Vitán fellül semmihez sem hasonlítható élmény a játék, és ezt szerettem igazán a sorozat első négy részében: Mindegyik mást, és újat tudott adni, közben egymást kiegészítve. Akárcsak a többi rész, úgy ez is élvezhető a többi ismerete nélkül is, de a finom apróságok amik összefűzik egy egységgé a sorozatot, azokat csak azok fogják észre venni és érteni/értékelni akik mentek valamennyi résszel.

Egy nagyon beszédes hangulat kollázs:

5. American McGee's Alice

 Ez volt az első nagy játékszerelmem. Egyszerűen magába szippantott a játék groteszk és egyben mesés univerzuma. Annyi fantázia és alkotói szeretet leledzik ebben az alkotásban mint kevés társában. Alice ismert történetét állítják görbe tükör elé. Ám sokkal több történik annál mint hogy kiforgatják Csodaország világát, mert olyan szürrealista elemekkel és gótikusan festményszerű látvánnyal támasztják fel a mesét ami új színezetet ad a tartalmát illetően is.

A katatón állapotban a pszichiátrián fekvő Alice egyetlen túlélője a tűzvésznek, mi végzett családjával. Alice kapcsolata a valósággal szürreális, a képzelet és realitás közti limbó állapotban keresi a kiutat belső poklából. Agya leképezi a valóság borzalmát és emlékeinek megmaradt szilánkaival egy világot épít fel belőlük. Akárcsak Alice, úgy világa is sérült, és szenvedő szereplője történetének. A központi téma az őrület maga, avagy az agy sötét bugyrainak feltérképezése.

American McGee munkásságának legkiemelkedőbb darabja az Alice, mit sajnos csekélyebb alkotói fantáziával sikerült folytatnia, de ez nem von le az első rész értékeiből. Soha ilyen magával ragadóan, illetve varázslatosan nem keltették életre Csodaországot ezelőtt, tele bánattal, keserűséggel, sötétséggel és szorongással. Egy játéktörténelmi mérföldkőnek tartom az alkotást, amit legalább egyszer mindenkinek ki kell próbálnia.

Előzetes:

6. Clive Barker's Undying

  Clive Barker neve ismerős lehet a horror rajongóinak körében, hisz megannyi könyv (pl. A korbács), illetve film (Hellraiser) fűződik nevéhez. Első játéka az Undying mind kritikai mind rajongói elismerést sikeresen vívott ki magának,s az évek múlásával pedig igazi kultikus játékká érte ki magát a zsáneren bellül. Merész és izgalmas elegye a kalandfilmes, es horror filmes toposzoknak, egy sötét fantasy mesébe oltva. A játék nem csak univerzumával varázsolta el a játékosokat, Írország borzongató gótikus világával, de játékmeneti szempontból is innovációnak számított számos eleme saját korában.

Az író szabad fantáziája kalauzol el minket egy család történetébe, ahol senki illetve semmi sem az aminek elsőre látszik. Barker vegyíti a mágiát, és a realitást, a fantasy-t, és a horrort. Egyik legkedvesebb játék élményem az Undying, amit pár év kihagyással mindig újra és újra elő tudok venni, mert akárcsak egy jó könyv úgy ebben is sok az apró részlet, olyan szegmens ami újabb értelmet kaphat az ismételt játszással.

Kevés olyan játék van a műfajon bellül ami kiállja az idő próbáját, de az Undying ilyen. Emlékezetes klasszikus ami eredetiségével és csavaros történetével olyan űrt pótol a játékok közt, amit manapság sem ad meg egy új cím sem. Ha elkerült eddig ez a mestermű, akkor azonnal pótold.

Előzetes:

7. The Suffering

 Börtönbe zárt borzongás, korát megelőző játékmeneti elemekkel, és egy szomorú narratív történet szállal a háttérben. Kevesek álltal ismert réteg játék a the Suffering, amit a legjobbak közt lehet csak emlegetni, komoly stílus gyakorlat, egy igényes történettel, és kreatív rémségekkel. Főszereplőnk belső vívódásait egy tragédia eredményezi, ami lassan elszórt flash backek formájában bontakozik ki előttünk, a játék története maga a bejárt út míg rájövünk protagonista szenvedőnk miért is került a rácsos falak mögé. Közben elszabadul a pokol, és szembe kell néznünk a pokol minden rémségével.

Nagyon erős hangulattal, és akciódús játékmenettel vezetnek végig a történeten. A sötét folyosók és groteszk szörnyek hada végig izgalomban tart és feszültségben, ami alól nem kapunk feloldozást a játék végéig.

Ha a műfaj szerelmese vagy, nem hagyhatod ki ezt a játékot, mind művészi mint egyéb vonatkozásokban egy mesterműröl van szó.

Kedvcsinaló:

8. SILENT HILL

   A legendás sorozat első része. Itt született újra a horror mint fogalom. Merész kamera állások, szimbólikus szörny manifesztációk, melankólikus hangulat, fejtörő puzzlek. Bár még a vizualitás nem olyan kiforrott mint a későbbi részekben, az alapokat már lefektetik, és bemutatják a borzalom városának eredetét, egy gyermekét kereső apa perspektíváján keresztül. Feltűnik a szekta, és a minden elnyelő köd az utcákon egyaránt.

Ezzel a résszel játszottam utoljára a sorozat részei közül, ezért is volt nehéz beleélnem magam, mit jelenthetett abban az időben amikor még nem készültek el a méltán híres folytatások. Rengeteg a sötétség, a szűk terek, az állandóan lappangó félelem, egy műfaját tekintve vegytiszta horrort kapunk.

De Silent Hill mindig tartalmaz egy többlet mondanivalót is szereplőin keresztül, drámájuk, belső kínlódásaik álltal. Mindig keresnek valamit, miközben lassan megtudjuk mi mindent is vesztettek el a múltban. Ez a rész, egy mérföldkő a videó játékok történelmében, mert elindított valamit ami később egy külön művészi ággá nőtte ki magát. Mint minden legendánál, úgy itt is fontos a kezdet. Ha jobban megakarod ismerni, akkor ezzel a résszel kezd Silent Hill megismerését.

Előzetes:

9. Clive Barker's Jericho

  A mester második játékához érkeztünk. Sajnos kritikai visszhangja középszernek bélyegezte ezt a gyöngyszemet, mi előtt értetlenül állok. Mély történet, változatos helyszínek, érdekes karakterek, innovatív játék menet, magas para faktor....hol a hiba? Talán a rossz marketingben. Mert a Jericho a modern horror reneszánsz egyik leg ékesebb köve, miben egy paranormális jelenségekre szakosodott, különleges képességekkel megáldott kommandós osztagot irányítunk, akik idő kapukon át kelve menne vissza az időben száz, alkalom adtán ezer éveket ugorva hogy megsemmisítsék a felébredni vágyó eredendő gonoszt.

A hangulat mocskos, sötét, félelmetes, húsba vágó. Főszereplőnk egy halott katona, aki társai fejében vándorolva veszi át fölöttük az irányítást hogy segítse őket. A karakterek egytől egyig élnek, interakcióba lépnek egymással, alkalmanként viccelődnek, ércelődnek egymáson, így egy valós osztagot alkotva. A különleges képességeik fűszerezik meg a játékmenetet, telekinézistől, vérmágián át, lángoló tűzsárkányig. De az innovatív játék menet, mi szerint akármikor váltogathatjuk a karakterünk, és képességeiket is, mind mit sem érne ha nem lenne egy lebilincselő atmoszféra és egy nagyszerű történet.

Szerencsére minden szempontból jelesre vizsgázik a Jericho, ezzel belépve a modern klasszikusok csarnokába. Arról külön említést tennék hogy a játék vizualitása gyönyörű még mai szemmel is. Aki bírja a horrort, és még nem próbálta, az azonnal szerezze be.

Előzetes:

10. Condemned

    Az amerikai horror mindig különbözött az ázsiaitól. Olyan játékok mint a F.E.A.R., vagy a Dead Space remekül szemléltették hogy a nyugat mennyivel fantázia szegényebb eszközökkel próbálja fent tartani a feszültséget, Jump scare, és egyéb alantas trükkök használatával. A Condemned egy ízig vérig amerikai horror, de teszi azt úgy ahogy előtte senki. Sármot ad, és stílust a nyugati horrornak. Milyen a játék? Olyan mint egy CS:I horror kiadása, de még ez sem dícséri eléggé azt amit a játék valójában jelent. Mert egy műfaji bravúr, az ultra realista mocskos sikátor horror és a paranormális horror mese között. 

Nyomozunk, vizsgálódunk, de ugyan annyiszor menekülünk vagy kerülünk közel harcba. A Condemned esszenciája a szinte lélektelenül komor hangulat, nyers naturalizmus, és a képernyő elé szegező történet. Én sokszor megugrottam a székben, vagy néztem magam köré alakokat kutatva a sötét szobában. Egyértelműen felnőtt játék, azon bellül is az erős idegzetűeknek ajánlott fajta. A pályák, az atmoszféra, mind mesterien kivannak dolgozva, szinte tapintani lehet a játék hangulatát. De még egyszer felhívnám a figyelmet, kizárólag horror veteránoknak ajánlom, mert erős darab.

Előzetes:

Ez volt a top 10, és akkor még röviden megemlítenék pár kihagyhatatlan darabot:

11. The Walking Dead

 Minden idők legjobb zombis filmje lenne, ha nem egy játék volna. Így viszont a valaha készített legmélyebb karakter drámával rendelkező zombi apokalipszis játék. Sötét, melankólikus, izgalmas, szomorú, magával ragadó, egy kihagyhatatlan élmény.

12. Resident Evil 4.

 Számomra a sorozat legjobb darabja. A bágyadt erdőben vasvillakkal hadonászó falusi kannibálok, a titkos szekta és az emlékezetes bossok teszik felejthetetlenné ezt a klasszikust. "Boom, Headshot!"

13. System Shock 2.

 A BioShock alkotóinak első nagy sikere, egy cyber-horror, rpg elemekkel. A játék nagyon nehéz, de megéri a beleölt órákat: nagyszerű hangulat, egy lehengerlő világ és történet tárulkozik fel előttünk. Abszolut klasszikus.

14. The Blair Witch Project Trilogy

 Sokak álltal elfelejtett három részt megélt, különböző idő síkokon játszódó horror csemege. Nagyszerű designeal megtámogatott félelmetes történetek gyűjteménye. Sajnos nehéz új operációs rendszereken futtatni, pedig megérne egy gog-os újra kiadást. 

15. Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth

  Lovecraft művei alapján készült izgalmas horror mese, vérfagyasztó játék elemekkel, mint a legendás menekülés Insmouth városából, vagy Cthulhu világának feltérképezése. Különleges darab ez a játék, meg kell becsülni.

16. Doom 3.

 A legendás sorozat harmadik része, akció helyet a horror műfajába tett kirándulást. Szűk terek, félelmetes hangok, sötétség, és egy elemlámpa fénye. Instant klasszikus.

17. I have no mouth and I have to scream...

 Egy könyv adaptáció, de a legbetegebb agyszülemények egyike amit valaha médiumra adaptáltak. Egy klasszikus kalandjáték keretein bellül irányíthatunk külön egy csapat embert. Akik külön kell hogy helyt álljanak az örök szenvedéstől való feloldozás reményében. A műfajon bellül alap.

18. Sanitarium

 Egy másik kalandjáték klasszikus, ami inkább morbid mint félelmetes, de kultikussá nőtte ki magát a szanatóriumban magához térő férfi kalandja, aki különösebbnél különösebb alakokba és eseményekbe botlik a történet előre haladtával. A kalandjáték szerelmeseinek kötelező. 

19. Alone in the Dark 4.

 A sorozat első mai szemmel is emészthető grafikával elkészített darabja. Gyönyörű pálya designe, és hangulatos atmoszféra. Nyomozás, harc, menekülés, puzzlek.: Igazi klasszikus régi vágásu horror játék. Erősen ajánlott.

20. Amnesia: Machine for Pigs

 Számomra az Amnesia első része egy végtelenül unalmas, egysíkú játék volt, amit kijavított a Chinese Room álltal fejlesztett második rész. Minden benne van amit az első részből hiányoltam: Művészi gyöngédség, koherens világ, magával ragadó atmoszféra, erős narratív vonal, és egy hiteles lélegző univerzum. Jelesre vizsgázott, nagyszerű darab.

21. Limbo

 Egy kis srác útját kisérjük végig, a sötétben, tele veszélyekkel és kihívásokkal. Egyszerre bájos és félelmetes játék egyszerű játék menettel és nem túl hosszú játék idővel. Minden korosztálynak ajánlott.

Ez lett volna kedvenceim top listája, köszönöm hogy elolvastátok, remélem élveztétek és tudtam olyan játékot ajánlani amit még nem ismertetek vagy próbáltatok!

Nektek mik a kedvenceitek?